A vacsora szuperjól sikerült, mindenkinek ízlett. És egészen hasonlított az otthonihoz, bár sokkal kevesebb sót tettem bele. Nem tudom, hogy az egészséges étkezés jegyében, vagy amúgy is ilyen az ízlésük, de még nekem is sótlan az itteni kaja. Ez azt jelenti, hogy pl. a kenyér nagyon guszta, mindenféle van benne, de még így is alig van íze. A helyi kaja amúgy is ízetlen, a stew meg a pie is. A zöldségek viszont iszonyú finomak, sokkal kevésbé főzik meg őket, mint mi, frissek, ropogósak. Ezért van az, hogy a saláták viszont nagyon ízletesek; friss nyers vagy éppenhogy megpárolt zöldségekből, magokból, egyéb finomságokból alkotják őket. A gulyás lényegét tekintve nem sokban különbözik a stew-tól, csak sokkal ízletesebb. A palacsintát “leraktam”, tesco baracklekvárt és diót tettem bele felváltva, csokiöntethez már nem volt erőm – igen nagy sikert aratott, még nem ettek ilyesmit, a diót nem nagyon használják darálva.
Vacsora után irány a kultúrprogram. Nem meglepő, hogy külföldiként én tudtam a St. Mary katedrálisban tartott kóruskoncertről, az itteniek meg nem. A napközben is lenyűgöző katedrális esti fényekben is szép volt.
A koncert nagy részében amatőr kórusok énekeltek – ez a része rímelt a délelőtti programomra. Egy fogyatékosokból álló kórus is fellépett. Már el is képzeltem, ahogy egy-két év múlva a hajléktalanok kórusa is kiáll majd a templomban. Aztán újra eszembe jutott, ami már délelőtt is: milyen jó, hogy én még tanulhattam iskolai keretek közt énekelni, járhattam énekkarra, és alapfokon a kottát is értem, ha nem is tudom rendesen elolvasni. Mekkora élmény volt, amikor a lányom iskolája szervezésében énekelhettem a diákok karácsonyi hangversenyén a templomban a többi szülővel és a gyerekekkel. Milyen kár ezért a kultúráért! Büszke lettem arra, hogy Kodály országából érkeztem, és ezt el is mondtam a délelőtti kóruson. Ott még a vezetők sem nagyon ismerték a kottát, szolmizálásról meg talán nem is hallottak. (Igaz, azt is megértettem, hogy miért olyan nehéz nekünk, pentaton skálán nevelkedett magyaroknak a legegyszerűbb, ebből kilógó dallamot megértenünk.) A zene felemelő dolog – hallgatni is, de csinálni még jobb!
Kommentek