A ma reggel igen hűvös volt, elkelt a télikabát. Irány a Sallyport-i iroda. Békés beszélgetés fél tízig, utána Niamh-mal indulás a Community Detoxba, akármi legyen is az. Még összeszedtük Patriciát, aztán gyakorlatilag visszarohantunk ugyanazon az úton, ahol reggel végigmentem, mivel kiderült, a Mc Garry House, ahol a Community Detox van, pont az én utcámban található. Mondjuk ezt senki nem említette eddig, pedig már sokszor szóba került a létesítmény. 
Ez maga a hostel, amit remélhetőleg még meglátogatok a hátralevő pár nap valamelyikén. Itt kapott két irodát a Közösségi Detox. Az egész intézmény a Novas Alapítványhoz tartozik, amely a város másik nagy hajléktalanellátó szociális alapítványa. (Egy ötvenezres, nagyjából Kecskemét méretű városról van szó, amely a külvárosaival együtt 100.000 fős.) Tehát eddig van a St. Vincent and Paul, a Novas, a Focus Ireland, és még a Simon Community is. Persze jó lenne ehhez pontos számokat is tudni, hányan is vannak fedél nélkül a városban, de ez nem könnyű – egyrészt mint tudjuk, a “hajléktalan”, mint fogalom, nem egyértelmű, másrészt itt még árnyaltabb a kép, valószínűleg otthoni mértékkel mérve egyetlen hajléktalant sem találnánk itt.
A kis kitérő után vissza a mai programhoz. A Community Detox 2012 óta működik Limerickben. Bár nem vagyok jártas detox témában, de még nem hallottam ehhez hasonló szervezetről otthon. A Novas munkatársai dolgoznak itt részmunkaidőben, két szociális munkás és egy projektvezető. A probléma, amire választ próbál nyújtani a szervezet, nem az, amit gondoltam volna. Vannak ugyan heroin használók is az ügyfeleik között, de nem ez a jellemző. Egy nagyon sajátos drog-helyzet állt elő Limerickben, szignifikánsan megnőtt a különböző nyugtatókkal kapcsolatos függőségek esetszáma. Így tulajdonképpen ez a detox a gyógyszerfüggőké. Jellemző ügyfélkörük 25-35 éves, nem törvényszerűen hajléktalan, inkább még rendelkezik valamilyen háttérrel, sokszor ez a háttér jelenti a fő motivációt a leszokáshoz. Nem tudnak motiválatlan ügyfelekkel foglalkozni, fontos, hogy lehetőleg maga az ügyfél keresse meg őket, nincsenek is jó tapasztalataik a “küldött” ügyfelekkel kapcsolatosan. Az egyik jellemző ügyfélút, hogy egy fiatal, aki rajta volt a szeren, jobban lesz, és ezt ismerősei észreveszik rajta, és megkérdezik, hogy sikerült. A jobban lesz sokszor azt jelenti, hogy a napi 10-15 adagról lemennek napi négyre. Ez már élhető életminőséget jelent, kitisztul a szemük, feléled a bőrük. Gyakran valamilyen trauma áll az esetek hátterében. Most hallottam először a Limerickben a kétezres évek elején dúló, mostanra nagyjából lefutott bandaháborúról. Két ellenséges klán elkezdte irtani egymást, kb. 16 gyilkosság történt, de az állandó lövöldözés sok érintett családtag vagy egyéb véletlen résztvevő életét megkeserítette, az akkori gyerekekben, fiatalokban mély nyomokat hagyva. De valamiért amúgy is ez volt a divat- az egykori füvezők is a gyógyszerekre tértek át, hiszen nem lehet valami, amit az orvos ír föl, káros.
Módszerük igen egyszerű: egy kb. hathónapos terápiát alkalmaznak, melynek fontos része egy drognapló vezetése. A segítők ennek feldolgozásában támogatják az igénybevevőket, és különböző szociális terápiákba vonják be őket. Általában elég a hat hónap, de nem zárkóznak el az utánkövetéstől sem, és az első két évben rendelkezésre állnak.
Ma két kollégával beszélgettem, mindkettő érdekes volt, ha nem is feltétlenül szakmai szempontból, bár részben abból is. Az egyik lány már végzett, most fél fizetésért egy évig kvázi gyakornokként dolgozik a Focusnál, vagyis félig önkéntes. Ha jól értettem, erre azért van szükség, mert gyakorlat nélkül nemigen vesznek föl szociális munkást. Elég nagy áldozatnak tűnik, de azt mondta, valahogy elboldogul. A másik lány még hallgató. Már régebben is próbáltam megfejteni, hogy honnan jöhetett, nagyon nem ír, inkább egzotikusnak mondanám itt. Hát ma kiderült, hogy román, 11 éve jött a szülei után. Ők már előbb eljöttek, és megteremtették a lehetőséget a gyerekek kihozatalához, addig a nagymama vigyázott rájuk. Nagyon jól érzi magát, Írországot vallja hazájának, nem vágyik haza.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: