Talán a mai volt az első nem hibátlan napom. Reggel háziasszonyom harsány hangja ébresztett – elkezdődött az angolóra, amit thaioknak tart skype-on. Nem tudom, hogy nem tud vagy nem is akar tekintettel lenni rám, de rémes volt. Sebaj, gondoltam, elmegyek úszni – de sajnos az uszi csak 11.15-kor nyit szombaton. Azért kimentem az egyetemre, és ott bámészkodtam nyitásig.
Közben kicsit elgondolkodtam az ír vendégszereteten – kedvességen. Valóban mindenki iszonyú kedves, de olyan nagyon nem érzik feladatuknak, hogy jól érezzem magam. Szerencsére önálló vagyok, és jól feltalálom magam, ez nyilván érzékelhető is, de néha jól esne egy kis törődés, pl. valaki felajánlaná, hogy eljön velem valahova, vagy netán el is vinne. Lehet, hogy itt általában is az önállóságra bátorítják az embereket – mind a gyerekeket, mind a támogatásra szorulókat, mind a vendégeket.
Az uszi nagyszerű ötletnek bizonyult, kevesen voltak, jól esett az úszás. Nem mondhatom, hogy mozgáshiányban szenvednék – napi minimum egy órát sétálok, de inkább kettőt-hármat. Az úszás azért csak más! Délután hazamentem, hátha tudok sziesztázni egy kicsit, de ugyanaz volt, Pania tanított. Végül elballagtam az agyonreklámozott World BBQ Championship nevezetű rendezvényre a parkba, gondoltam, ha már itt van a sarkon, megnézem. Az írek is vannak olyan agyafúrtak, mint a magyarok; kitalálták a sokszoros hasznot hozó rendezvényt. 10 euró volt a belépődíj, amiért semmi nem járt. Bent viszont nem lehetett nagyon mást csinálni, mint pénzt költeni. Profi sütögető csapatok élezték a kést, bontották a húst, rakták a tüzet. Gondolom, ők is fizettek nevezési díjat. Az árusok is nyilván bérelték a helyüket. Szóval kaszálás ezerrel. Magyar csapat is volt, megígértem, hogy drukkolok nekik.
Itthon Pania most a kislányával ordított, ez meg szívenütött. Szerencsére holnap kirándulok, jövő hétvégén pedig irány Dublin!
Kommentek