12. nap | There was an old lady from Budapest

Köszönet Paniának, háziasszonyomnak! Kisegített egy szuper billentyűzettel! Cserébe blogolási tanácsokkal láttam el.

Új hét – új iroda. Ma a Parnell Place-en kezdtem, a pályaudvar mellett. Már ismertem néhány kollégát onnan, így nagyon kedvesen fogadtak. Sokkal szűkebb hely, mint az előző, de olyan, mintha nagyon népszerű lenne a kollégák körében. Egyre többen és többen bukkantak föl, volt, aki csak beköszönt, néhányan maradtak, ügyet intéztek, beszélgettek. Négy munkaállomás van egy pici helységben, de esélytelen volt helyhez jutni. Szerencsére kaptam feladatot, így nem kellett ácsorognom. Érkezésem után nem sokkal végre Triona (a neve a Cathrionáből jön, ami egy közkedvelt ír név, ha jól érzékelem), az itteni menedzser is fogadott. Gyorsan végigvettük, hogy kb. milyen programokat tervez nekem. Az egyik “program” hamarosan el is kezdődött, az egyik kolléga éppen beköltöztette az ügyfelét. Kyra ment érte a cég saját furgonjával. Stephanie egy kb. harminc kilós fiatal lány. Érdekes volt, hogy a kocsiból először súlyzók kerültek elé, igen nagy mennyiségben, majd egy kis dobogó, ha jól értettem, step aerobikhoz való. Ezen kívül virágok és rengeteg műanyag zsák, gondolom ruhákkal, egyebekkel. Hárman költöztettük az összes cuccal a harmadikra, legalább három forduló volt. Ez a lakás is lenyűgöző a mi viszonyainkhoz képest. Konyha plusz nappali, hálószoba, fürdő káddal. Legalább 30nm. Mindennel felszerelve, vadiúj matrac, ágynemű, még evőeszközkészlet is jár a lakáshoz. A bérleti díj 32 euro/hét. A teljes díj 75 lenne, de Stephanie csak munkanélküli ellátással rendelkezik, így az önkormányzat kiegészíti az összeget. Tehát a heti kb. 180 euróból mindössze 32-t kell fizetnie. Nem sikerült megtudnom, hogy Stephanie miért lett hajléktalan, de mostani állapotában leginkább gyógyszerfüggőnek nézett ki. Van egy 13 éves lánya is, de nem sikerült megtudnom, hogy hol, ide egyedül költözött.

Boldogan nézett szét új birodalmában, és nagyon komolyan tervezte a jövőt. Mint megtudtam, valamilyen szociális képzésre jár, így hamarosan másik ellátást fog kapni – gondolom, ennél magasabbat. Kyra hamarosan elvonult egy kolléganővel sportolni, így nem tudtam meg többet Stephanie-ról, viszont egy másik kolléga, egy fiatalember (sajnos a nevekkel továbbra is hadilábon állok) beavatott az ügymenetbe. Minden a Limerick Homeless Action Teamnél kezdődik. Ezt a szervezetet az önkormányzat tartja fönn. Bárki jelentkezhet ide önállóan vagy valamelyik segítő szervezeten keresztül. A beérkező kérelmeket megvizsgálják, és a Focus Ireland munkatársa fölveszi vele a kapcsolatot. Egy alapos interjú után javaslatot tesznek, hogy az illető vajon képes lesz-e megfelelni az önálló lakhatás követelményeinek kisebb-nagyobb támogatással. Ha a döntés pozitív, a team dönt arról, hogy milyen sürgős a helyzete, és várólistára kerül. A várakozás ideje változó – volt januári és augusztusi jelentkező is rajta. Itt is probléma, hogy mi történjen a várakozóval a várakozás ideje alatt, nehogy negatív irányba forduljon az élete. Különböző szolgáltatásokat próbálnak ajánlani nekik, vagy csak egy kávézás keretében tartják a kapcsolatot.

A beköltözéskor főleg a bérlettel kapcsolatos papírok kitöltése történik, a “fejlesztési terv” csak később készül el. Természetesen a cél a teljesen önálló lakhatás, azaz önálló lakásbérlet piaci bérbeadónál, de ha ez nem sikerül, az ügyfél nyugodtan maradhat. A Parnell Place-en rövidtávú lakhatást szolgáló apartmanok vannak, elvben hat hónap áll a lakó rendelkezésére, hogy továbblépjen, de senkit nem raknak ki, ha nincs hova mennie. Így eléggé bedugulnak a lakások itt is.

Ebédszünetben hazaszaladtam a maradék Túró Rudikért – itt nagyobb sikerük volt, mint a Catherine Place-en. Délután egy új képzés első alkalmára voltam hivatalos. “Mindfullness” indult a Focus ügyfeleinek. Elgondolkodtam, hogy nálunk mekkora sikere lenne egy ilyen kezdeményezésnek – hát nehezen tudom elképzelni a Külső Mesteres ügyfeleket, amint csendben meditálnak, de lehet, hogy meg kellene próbálni. Háromra hét ügyfél érkezett a terembe, amit erre a célra bérelt a Focus. Egy külsős oktató vezette a foglalkozást. Láthatóan mindenki tudta, mire érkezett, többen már vettek is részt hasonló alkalmakon. Többségük józanodó alkoholista vagy egyéb szenvedélybeteg, de egy komolynak tűnő pszichiátriai beteg is volt köztük. Két Focusos kolléga és én is csoporttagként vettünk részt az ülésen. Kellemes meditációs gyakorlatokkal lazítottunk, érdekes élményekről számoltak be a résztvevők. Volt, aki kilépett a testéből, és ezt jó élményként élte meg. Mások kellemesen ellazultak. Én el is aludtam egy pillanatra, de ezen nem lepődtem meg, máskor is előfordult már velem ilyesmi.

Még visszaszaladtunk az irodába, aztán hamarosan távoztam, mert nem volt hova leüljek. Mivel sem az apartmanról, sem a csoportról nem készítettem képeket, a hazafelé vezető úton fotóztam, hogy ne legyen a mai bejegyzés se “képtelen”.