Szombat, egésznapos szabadprogram! Tegnap este még sétáltam egy kicsit Sallyportban – ez a Milk Markettől kijjebb fekvő, szépen rendbehozott negyed, városfal-maradványokkal. Azért akartam mindenképpen megnézni, mert egy nagy zöld kupola uralja a környéket, állítólag itt is apácák által működtetett mosoda működött, amit megesett lányanyák rabszolgamunkájával tartottak fönn.
https://port.hu/adatlap/film/tv/a-magdolna-noverek-the-magdalene-sisters/movie-54137
A hatalmas, börtönszerű épületbe nem lehet belátni, mivel legalább négyméteres kőfal veszi körül, de valóban elrettentő.
Szóval reggel irány Galway! Másfél órás buszút, csöpögő esőben – érkezés viharos szélben, de végül az egész nap komolyabb eső nélkül telt, sőt, a tengerparti séta alatt tűzött a nap! Galway kedves, mozgalmas város, sokkal városiasabb és láthatóan tehetősebb, mint Limerick. Nagyobb a szombati piac, nagyobbak az áruházak, zsúfoltabbak a központi utcák. Utcazenészek szórakoztatják a fel-alá hömpölygő tömeget.
Először a tengerpart felé vettem az irányt, mivel rádöbbentem, hogy egy olyan országban vagyok, ahol mindenhol tenger van, én meg semmit nem látok belőle. Elég hosszas séta volt, míg egyáltalán valami vízhez értem – az is egy nagyobb folyótorkolat-féle volt inkább. Viszont egyre feltűnőbb volt, hogy mindenfelé emberek szaladgálnak edzőcipőben, futószerelésben. Éppen a Galway-öböl félmaraton zajlott, ami úgy kell elképzelni, hogy mindenféle korú, nemű és kondíciójú emberek sétáltak-futottak mindenfelé. Gondolom, különböző távokon lehetett indulni, de azért a tengerparti sétány volt a legzsúfoltabb, oda mindenkinek ki kellett jutnia. Sok-sok kilométer hosszan megy a sétány a folyótorkolattól a nyílt víz felé, ebben a csodás időben lenyűgöző látványt nyújtott a vízpart. Végül a helyi akváriumnál kötöttem ki a Salthill Promenade-on, és bár nem számítottam komolyabb látványosságra, bementem. Valóban nem volt egy kiemelkedő létesítmény az általam eddig meglátogatott akváriumok között (kevésbé közeli ismerősök nem tudhatják, hogy gyakorlatilag akvárium-mániás vagyok), de mivel az Atlanti-óceán, és konkrétan Írország tengeri faunájára fókuszált, érdekesnek találtam. Komoly gyűjteménnyel rendelkeznek lepényhalakból, akik arról nevezetesek, hogy a szemük fölcsúszott a másik mellé. Nem úgy laposak, mint a ráják, akik úgy keletkeztek, hogy az uszonyaik szétterülnek a két oldalukon, és teljesen le tudnak lapulni a fenékre, hanem valaha rendes, halszerű halak voltak, csak életmódjuk miatt, amely a fenékre kényszerítette őket, egyre laposabbak lettek, és hogy ne vesszen kárba a fenékre lapuló szemük, az is felcsúszott a fent levő oldalra. (Ez elég gyerekes magyarázat, de tudományos, és ha közelről nézzük ezeket a halakat, mint most én tettem, elég jól meg is lehet figyelni.) Szóval többféle színű és méretű is van itt ebből a különleges fajtából.
Mivel egyéb küldetésem is volt, mint hogy napozzak és akváriumot nézzek, visszabuszoztam, és megpróbáltam céltudatosan megkeresni a katedrálist, aminek megtekintésére a kollégák biztattak. Hát nagynak nagy volt, de szépnek nem mondanám, viszont egy esküvői fotózást “kukkolhattam”. Innen viszont ideje volt nyílegyenesen a koncert helyszínére indulni – mivel még Limerickben kinéztem, hogy Galwayben éppen jazzfesztivál zajlik. Bár elég nehéz volt direkt menni valamerre, mivel a tömeg időről időre eltérített utamról, sikerült a kezdésre odaérnem. Mivel ez egy ingyenes koncert volt egy pirinyó tapas-bárban, egy jó darabig csak kívülről élvezhettem a zenét. Végül a kitartóbbak mind befértek, így én is igazi közönség lehettem – és nagyon megérte a kitartás! Egy Szakcsi-szerű úr zongorázott egy spanyol-gitárossal, és egészen elképesztő hangulatot gerjesztettek csodálatos összhangban előadott improvizációjukkal! Sajnálom, hogy a vasárnapi koncertjükön már nem lehetek ott :-(.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: