9. nap

Relatíve mozgalmas nap, péntek létére meg pláne. És még csak fél öt van.

Reggel a szokásos punnyadás, de 11-re már mentünk is Deirdre-rel egy esetkonferenciára. Ez egy újabb irodában volt, az úgynvezett “Misuse Team” igazán elegáns központjában. Ooghna, akinek még mindig nem tudom a pontos pozícióját, Rebecca, akivel már találkoztam, az ottani hölgy, talán Kate volt a neve, Deirdre és én jeéentünk meg, bár Ooghna kicsit késett. Egy fiatal droghasználó fúról volt szó, akinek bíróság elé kell állnia lopás miatt. Deidre szerint ha tiszta, a világ legkedvesebb embere, de sajnos nem akar terápiában részt venni, és elég gyakran használ heroint. Láthatólag mindent megtenne érte mindenki (ha jól értettem, Rebecca a key-workere), de mivel egyáltalán nem motivált, nem tartják érdemesnek a Focus Ireland szolgáltatására, nem kaphat önálló lakhatást. Mivel a bírósági tárgyalása a közeljövőben esedékes, utána, az ítélet ismeretében újra összeül a konferencia.

(Igazából ma értettem meg, hogy mennyire nem érthetik az itteniek, hogy én mennyire nem értem az itteni rendszert. Hiába kérdezném végig százszor, mivel teljesen más az itteni gondolkodásmód, csak a gyakorlatban fogom felfogni, hogy valójában az ő fogalmaik mit is jelentenek. Egyszerűen más rendszerben dolgoznak, egy olyan sokszereplős professzionális csapat áll egy-egy ügyfél mögött, aminek a működése csak ezeknek a szereplőknek-funkcióknak pontos megértése után lehetséges.)

A kb. negyvenperces konferencia után visszaszaladtunk a Focus Ireland irodájába, és igazán zsúfolt péntek délután kezdődött. Folyamatosan csörögtek a telefonok, sok új jelentkező lett volna, akiket persze másik szervezetekhez kellett irányítani, hiszen az Emergency Housing nem tartozik a Focus Ireland szolgáltatásai közé. Fél háromra jött értem két másik kolléganő (végre megértettem, hogy egyikük új a Focusnál, másikuk pedig gyakorlaton lévő hallgató, hogy az irodánkkal szemben lévő St.  Vincent de Paul nevű szervezet nappali melegedőbe (Drop in) látogassunk. Ez végre egy ismerősen hangzó dolog volt, és úgy is nézett ki. Egy pici térben néhány asztal állt, egy pult, ami mögött egy asszony készítette a pirítóst és a teát. Kb. 10-12 férfi és nő üldögélt az asztalok körül, újságot olvastak, beszélgettek. Egy munkatárs bemutatta nekünk az intézmény fönti részét is. Ott egy parányi iroda, két WC, két zuhanyzó és egy öltöző volt, sajnos képet nem készíthettem. A tájékoztatóból megtudhattuk, hogy a napi forgalom 70 körüli. Másfél főállású munkatárs van, a munka zömét önkéntesek végzik, pl. ők mosnak az ügyfelekre. Ruhaadományt is osztanak, és jelentős élelmiszer készleteik vannak. Ezek egy részét EU-s pénzből szerzik be, ha jól értettem, az RSZTOP-hez hasonló forrásból, de vannak élelmiszer adományozóik is, pl. a Lidl és a KFC. Kissé fönnakadtak a kollégák, mikor az ottani dolgozó megemlítette, hogy az EU-s élelmiszert Corkból kell elhozni, ami jelentős többletköltséggel jár.

A látogatás után hamar beköszöntött a péntek délután. A Frank McCourt Múzeum irányába távoztam, sőt, be is tértem.

http://e-konyv.blog.hu/2011/07/11/frank_mccourt_angyal_a_lepcson_angela_s_ashes

Szóval a fenti könyvről híres Frank McCourt, Pulitzer-díjat is kapott ezért a művéért, a családunkban népszerű olvasmány volt. (Micsoda fordítás! Hamuból lépcső, Angelából angyal, na mindegy, alig értettem meg, hogy ez ugyanaz a könyv.) Háááát …. Azt kell mondjam, 4 euró nem sok pénz, de … Szóval ennél szegényesebb múzeum nem sok lehet a világban – igaz, hogy a szegénységet mutatta be. Egy nem túl élénk tekintetű úriember vezetett körbe. Két lakószoba-szerűség volt, hitelesen berendezve, a karácsonyra szánt ebédet egy műanyag malacfej jelképezte. Néhány vaságy, stb. A másik szobában két katonai köpennyel letakart ágy. A vezető elmesélte, hogy mivel nem volt mivel fűteniük, lebontották a falat, eltüzelték, majd reklamáltak a főbérlőnél, hogy megroggyant a tető. Van még egy óriási terem iskolának berendezve, ahol maga Frank McCourt is tanult, hatvanadmagával. És meg lehet nézni egy videót, amin a Frank McCourt túra résztvevőit kalauzolják körbe a városban, néhány adomával fűszerezve a vezetést, de ezek mindegyike a könyvből származik. Jó olvasást!