Mit tudok eddig Limerickről? Milyenek az írek?
Írország zöld. Írország nedves. Az időjárás kiszámíthatatlan, mára esőt mondtak, egy csepp nem esett eddig, a parkban napoztam. Írországban balról mennek be a körforgalomba. Ez az idefele jövő buszon mindannyiszor megdöbbentett. Jó, azt is meg kell szokni, hogy jobbra kanyarodnak nagyívben, és hogy a sofőrülésen ülő nem azért majszol valamit és néz ki meredten az oldalsó ablakon, mert nem figyel, hanem mert nem az a sofőrülés.
Magyar import a Milk Marketen:
Azt hiszem, a lényeges különbségeket elmondtam Magyarországhoz képest. Valamiért olyan otthonos itt lenni. Értem az emberek gesztusait, bárkit meg merek szólítani, és ők is engem. Bárhova be merek menni. Semmi feszengés, olyan, mint otthon. Az emberek demokratikusan ugyanúgy néznek ki, semmi divatozás, csak néhány lepukkant egzisztencia – akár otthon. Érdekesség, hogy a mai napon általam megfigyelt kutyasétáltatók mindegyike férfi volt. Lehet, hogy a nők ilyenkor vásárolnak, vagy főznek, vagy mint szállásadómtól megtudtam, különórákra fuvarozzák a gyereküket. De lehet, hogy csak férfiak tartanak kutyát.
Nálunk például egy nyúl lakik a hátsó udvarban, őt nem kell sétáltatni. Meg is etettem. Közben ismerkedtünk a szállásadómmal. Tudja, hogy hajléktalan-ügyben jöttem, gyorsan (másfél órában) kifejtette nézeteit a helyi szociálpolitikáról, különös tekintettel a hajléktalanellátásra. Megtudhattam, hogy az EU ad pénzt a migránsok lakhatására, így ők nem terhelik az állam büdzséjét – azonban a helyi nehéz szociális helyzetben lévők nehezményezik, hogy a migránsoknak jut lakhatás, nekik meg nem. Vannak trükkök, hogyan lehet lakáshoz jutni – például ha azt mondod, egyedül neveled a gyermekedet, könnyebben jutsz lakáshoz. Limerickben folyamatosan magas a munkanélküliségi ráta. Ha jól vettem ki, szállásadóm (nevezzük Lindának) is munkanélküli. Kapott volna állást a reptéren, de annyira magas lett volna a bejárás költsége, hogy nem érte meg neki. Most valamiféle egyedülálló-szülő segélyt és munkanélküli segélyt kap – ezekről még fogom kérdezni, ha jobban összeismerkedtünk. Tegnap hallottam “dolgozni”; valamiféle skype-os tanácsadásnak hangzott, amit csinált – tanárnak mondja magát. Viszont van véleménye a hajléktalanellátásról – visszahozná a dologházak rendszerét, legalább takarítsanak maguk után és dolgozzanak meg az ételükért. A másik hibának azt látja, hogy nem kötelezik a szenvedélybetegeket rehab ellátás igénybevételére. És mivel azok a hajléktalanok, akik valamilyen egyéb problémával élnek, azaz alkoholisták vagy drogoznak, könnyebben jutnak be az ellátórendszerbe, nincsenek motiválva a leszokásra.
Mesélt még az öngyilkosságok elképesztő arányáról. Limerickben például népszerű a folyóba ugrani. A Kelta Tigris lecsengése után sokan mentek tönkre, hasonló okokból, mint otthon, nagy hitelek miatt elvesztették a lakhatásukat. Rajtuk kívül a megesett lányok gyarapítják a statisztikát, hiszen itt továbbra is szigorúak az abortusztörvények. Szerencsére azonban komoly közösségi megmozdulások vannak a témában, Lisa’s Lights néven, egy öngyilkos lány emlékére. Mesélt még az írek körében igen elterjedt adományozási és önkéntesség-kultúráról. Gyakran politikusok is csatlakoznak a kampányokhoz, ami ugyan főképp a saját népszerűségük emelését szolgálja, de figyelemfelkeltésnek nem rosszak.
Még egy adalék Magyarország és Írország (vagyis konkrétan Limerick) hasonlóságához:
https://en.wikipedia.org/wiki/Limerick_Soviet
1919-ben április 15-től 27-ig kikiáltották a limericki “Tanácsköztársaság”-ot. Bár ez elsősorban függetlenségi mozgalom volt az angolok ellen, a munkástanács vezette, és ő szervezte meg az irányítást erre a nem túl hosszú időre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: