1.0There was an old lady from Budapesthttps://limerick.cafeblog.huHómlessz Annahttps://limerick.cafeblog.hu/author/homlessz_anna/<p>Ma sűrű volt a program. Reggel irány Sallyport. Hamar el is indultunk a Novas (Limerick elsőszámú lakhatási programokat nyújtó szervezete) irodájába Niamh-mal és Patriciával. Ott már ismerős arcok fogadtak minket, két lány azok közül itt is megjelent, akik a Community Detox-os látogatáson is ott voltak. Úgy látszik, a hallgatók így járnak körbe a városban. Nehéz lenne megsaccolni, hány szocmunkás és hallgató van ebben a nem túl nagy városban, de biztos vagyok benne, hogy több, mint Kecskeméten. A Novas Housing First programjáról hallgattunk meg egy előadást. Az itteni hölgy is nagyon elkötelezett volt, őszintén, a nehézségeket sem rejtegetve mesélt a programról. Megtudtuk, hogy egy olyan ügyfél kedvéért indították el, aki 19 évesen, rendkívül rossz állapotban került a rendszerbe. Gyerekkori abúzusok után drogfüggőként, súlyos magatartási problémákkal és lassan kialakuló paranoiával igyekeztek számára megfelelő elhelyezést találni. Volt már önálló lakhatásban, intézményben, mindenhonnan kiesett. Ekkor jártak a kollégák Dublinban, és ott találkozhattak az új módszerrel. Gondolták, adnak még egy esélyt, és kipróbálják a fiatalemberrel. Kapott egy önálló apartmant, ahol nagyfokú támogatás mellett képessé vált önálló életre. A támogatás eleinte azt jelentette, hogy szociális munkás naponta kétszer jelent meg a helyszínen és segítette a fiatalembert. Fél évig volt szükség ilyen intenzitású támogatásra. Eleinte az önkormányzat egyáltalán nem finanszírozta ezt a tevékenységet, de aztán jöttek az eredmények, a fiatalember megmaradt a lakásban, így megszületett a szerződés. Három évig volt az ügyfelük, aztán más szervezethez pártolt, de azóta is önállóan lakik. A program jelenleg 20 fő számára nyújt lakhatást és szolgáltatást. A szolgáltatás lényege az önálló életvitelt elősegítő tevékenység, és a mediálás az ügyfelek, a bérbeadó és a lakókörnyezet között. Nagyon nehéz kiadó lakásokat találni ezeknek az embereknek, hiszen gyakran bűnöző múlttal, súlyos pszichiátriai kórképekkel és egyéb problémákkal kerülnek a programba. Vannak sikertörténetek is, ahol olyan jószándékú bérbeadót sikerült találni, aki hajlandó akár többedszer is Housing First programban levő embernek lakást kiadni. Fontos érteni, hogy anyagi problémákkal ritkán kell foglalkozniuk, hiszen az ügyfelek általában rendelkeznek megfelelő jövedelemmel és támogatással az önkormányzattól. Gyakori probléma inkább az, hogy valahogyan be kell illeszkedni a társadalomnak abba a szegletébe, ahol laknak. De ez is egyfajta siker; bár előfordul, hogy hajnalban kell intézkedni, mert egy ügyfél randalírozik, de ez inkább azt jelenti, hogy a szocmunkás telefonon igyekszik megnyugtatni a szomszédot, és biztosítja arról, hogy másnap mindent megtesz azért, hogy az eset ne ismétlődjön meg. Ez általában eléri a célját: a szomszéd megnyugszik, az ügyfél pedig előbb-utóbb megérti a rendet és elfogadja.</p> <p>Mit is jelent tehát a Housing First itteni változata? A lényeg annyi, hogy nem valahonnan kiindulva kell az ügyfélnek mindenféle elvárásnak megfelelve eljutni oda, hogy lakhatást kaphasson, hanem minden feltétel nélkül lakást kap, és próbálják ott meg is tartani. Igen komoly erőfeszítések árán! Az itt hallottak kapcsán kezdtem Niamh-mal beszélgetni arról, hogy mit jelent az itteni szocmunkások számára az, hogy az ügyfél "rendben van". Gyorsan megértettem, hogy nem azt, amit nekünk. Valami nagyon alap-jóllétet kell elképzelni, minimális kritériumokkal. Nincs benne olyan, hogy pl. reggel fölkel, vagy dolgozik, vagy megfelelő kapcsolatrendszere van. Ennek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy hogy is vagyunk mi ezzel. Aztán rájöttem, hogy nálunk tényleg a munka a minden. Azon kívül, hogy alapvető jövedelemforrás, a társadalmi kapcsolatoknak is szinte kizárólagos terepe a munkahely. Itt azonban számos egyéb lehetőség van arra, hogy az ember eltöltse az idejét, és ne rekesztődjön ki a társadalomból akkor sem, ha nem dolgozik. Olyan egészen kisléptékű képzések léteznek például, ahol a lényeg valójában a hasznos időtöltés, nem pedig a tanulás. De vannak egyéb közösségi programok is: éneklés, Mindfulness és ezer egyéb dolog. Szóval lehet, hogy ez a másik fontos tanulsága az itteni időmnek. Az elsővel kiegészülve (hogy igyekezni kell a lehető legkevesebb támogatással segíteni az embereket, és csakis olyan célok felé, amit ők maguk tűztek ki) egész jó kis szemlélet-csomagot viszek haza.</p> <p>Mire visszaértünk, éppen vége volt egy meetingnek, és kezdődött egy másik. Ez a múlt heti téma folytatása volt, megbeszélték, hogy hogyan lehet majd az egyik létesítményben lakókkal közölni, hogy néhányan az új helyre költöznek, néhányan meg maradnak. Bár kíváncsi lettem volna a megbeszélésre, annyira szűk irodában tartották, hogy inkább nem nyomultam be.</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-289" src="https://limerick.cafeblog.hu/files/2017/10/P1020841-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></p> <p>Autópark a Parnell place-i iroda udvarán - mind a kollégáké</p> <p>Egy nagyon kedves meglepetéssel készültek az utolsó előtti napom alkalmából: nagy közös lunchra hívtak meg, kb. 12 kolléga jött el egy nagyon menő helyre. Kedvesek voltak, kölcsönösen megköszöntük az együtt töltött időt, és még egy kedves ajándékot is kaptam. Szerencsére még volt egy üveg pálinka, amit viszonzásként oda tudtam adni. </p> <p>Délután Bunrattyba mentünk, jópofa torony-vár-kastély és skanzen egyben.</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-290" src="https://limerick.cafeblog.hu/files/2017/10/P1020842-e1508885888222-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>De a nap fénypontja a sarki kocsma volt, ahol megint örömzenélésbe futottunk. Egy jó vacsora, sör és zene - ezek biztos hiányozni fognak.  </p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-291" src="https://limerick.cafeblog.hu/files/2017/10/P1020853-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></p>rich